Igények szükségletek,
hiányzó szerepek a hazai szociális munkában

Programunk célja, hogy segítsük a szociális védőháló kohéziójának erősödését. Az internet, az e-mail lehetővé teszi, hogy az egyes intézményekben működő szolgáltatások átláthatóvá, elérhetőbbé, kiszámíthatóbbá váljanak. Ez jó a klientúrának, hisz nem kell személyesen végigjárnia számos intézményt ahhoz, hogy feltérképezze a különböző szolgáltatásokat, és tudatosíthatja a szociális szektor szereplőiben, hogy ki milyen ügyfélkörre milyen speciális szolgáltatásokat dolgozott ki.

A program másodlagos hatása, hogy a régiós adatbázisok egyfajta rálátást teremtenek az ellátó rendszerre. Megmutatják, hogy hol milyen szolgáltatások működnek sikeresen és hol vannak hiányosságai a rendszernek, mely célcsoportokra kellene új szolgáltatásokat fejleszteni.

Az információs társadalom felgyorsult világában könnyen előfordul, hogy nem jut el időben hozzánk a nekünk szóló információ és ezért lemaradunk képzési, fejlesztési lehetőségekről, álláslehetőségekről vagy forrásoktól esünk el.

Az EU csatlakozás után körülbelül 500 olyan helyi szolgáltató szervezet tevékenységét kezdte el finanszírozni a kormányzat, akik az álláskeresők számára fogalmaztak meg különböző szolgáltatásokat. A helyi igényekre reagáló újabb és újabb intézmények sokszínűvé és hatékonyabbá tehetik a rendszert, de sokkal nehezebben átlátható az intézmény rendszer!

• Minden álláskereső számára felmerül a kérdés, hogy az ő településén, vagy elérhető közelségben, milyen új lehetőségek fogalmazódtak meg?
• Hogyan lehet informálódni ezekről a szolgáltatásokról?
• Mikor keresik ezek a szervezetek az ügyfeleket és mikor vannak olyan időszakok, amikor már nem fogadnak új ügyfeleket?
• Kiket céloznak az egyes programok, milyen feltételekkel lehet bekerülni az ügyfélkörbe? Hogyan lehet igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat?
• Pontosan mit nyújtanak ezek a programok? Mi az egyes szolgáltatások tartalma?

"Nemzeti innovációtalanítási stratégia"

Hazánkban az informáicós társadalom világméretű kibontakozása azaz a hetvenes évek vége óta egymást érik a stratégiai befektetések a humán infrastuktúrába. Számtalan oktatási reformkísérlet zajlott le, a szociális szakma is komoly humánszolgáltatásokkal állt elő, és a civil társadalom is szolgáltató szervezeteket hozott létre azokon a pontokon, ahol az állam vagy a piac csődöt mond.
Abban valószínűleg világrekorderek vagyunk, hogy nálunk egy kifejlesztett humánszolgáltatást, egy innovatív kísérletet nem szokás megőrizni. Mi vagyunk az az ország, ahol egy Nobel díjas vagy egy olimpikon felőlünk akár hajléktalanként is meghalhat. Mi vagyunk az az ország, ahol bármennyire is bizonyított egy innovatív humán kísérlet, egészen biztos lehet benne, sem az önkormányzat sem a minisztérium egy percig sem fogja tovább finanszírozni vagy megsokszorozni - elterjeszteni az adott humánszolgáltatást.

Az, hogy képtelenek vagyunk a tudástársadalom színvonalának megfelelő humánszolgáltatásokkal fejleszteni a pedagógusok és a szociális szakemberek szakmai eszköztárát, azt eredményezi, hogy egy átlagos pedagógus vagy egy átlagos szociális szakember nem ugyanolyan színvonalon végzi a munkáját mint egy észt vagy lengyel kollégája. Az elhíresült PISA jelentés megmutatja, hogy az alapvető készségekben sem produkál a rendszer. Egyes kutatások szerint a 8 osztályt végzett tanulók 25%-a funkcionális analfabéta. A 35 évalatti fiatalok 36%-a számítógép analfabéta, miközben a lengyeleknél ez az arány 9%, az észteknél 3%.. Tömegével termeljük azokat, akik garantáltan képtelenek beilleszkedni a globális piacgazdaság helyben elérhető munkalehetőségeibe. Ezen kívül szélsőséges mértékben beszűkültek a belső piacok, és ezeken a belső piacokon megjelenik a multik által idehozott olcsó áru vagy a sokszor illegálisan bekerült olcsó munkaerő. A tömeges és tartós munkanélküliség már többgenerációs deprivációt eredményez. A családból hozott hátrányokat az iskolarendszer kompenzálni vagy tompítani nem képes. A szegénységi kultúra gyökerei időben és térben egyre kiterjedtebbek. Az egyénnek és a segítőjének egyre több egymásra rakódott hátráltató tényezővel kellene sikeresen megküzdeni.

A szociális munkásoknak nagyon sok dolga lenne a szemléletformálással, foglalkoztatási környezet hiányzó elemeinek össze eszkábálásával. Ott, ahol sok-sok kilométeres körzetben megszűntek a helyben elérhető munkahelyek, átmeneti munkalehetőségeket teremtünk, közmunka programokat indítunk, tranzit foglalkoztatási szakképző intézményeket hozunk létre. Az lenne a kívánatos, ha közben nem szűnne meg a kistelepüléseken működő családsegítő hálózat, több ilyen intézmény segítené a helyi lakosokat, de sajnos az a tendencia, hogy leépül a maroknyi helyi humánszolgáltató stáb is és minden tizedik faluban alakul csak valamilyen hiánypótló szolgáltatás. Az egyik tizedik faluban egy női program, a másik tizedik faluban egy roma tanoda, a harmadik tizedik faluban egy házi beteggondozó szolgálat, a negyedik körzetben egy képzési központ a nevelőszülőknek stb. Gyakori, hogy egy-egy elinduló szolgáltatás nem találja meg a fenntarthatósági logikáját.. Megkezdi ugyan a működését, de kezdeti 1-3 év után nem tud ügyfeleket fogadni. Ennek fő oka, hogy az adományozó tiltotta a tőkefelhalmozást az alapítási időszak alatt (100%-ban levonta volna a plusz árbevételeket az adományokból, ha a szolgáltatás árbevételt ért volna el a szervezet), a civil szervezet pedig nem tud 5 perc alatt átállni másfajta pénzügyi fenntarthatósági logikára, nem találja meg a hasonló nagyságrendű új adományozóját, nem fog hirtelen diverzifikált árbevételi struktúrát produkálni. Általában ilyenkor az alapítók néhány hónapig vagy évig a családi kasszájuk terhére folytatják az altruista szolgáltatás ilyen olyan minőségű fenntartását, de 2-3 év alatt azért szétszéled a szolgáltató csapat vagy radikálisan megváltozik a szolgáltatás tartalma az ügyfélkör mérete.

Azért van szükség a szolgáltatástérképre, hogy ezt a változó – alakuló humánszolgáltatói hálózatot napi szinten átláthatóvá tegye az ügyfelek és a partner intézmények számára. Az EU-s közegben napra pontosan tudni lehet egy-egy program tervezett időbeli hatályát. 2004. Szeptember 5-én kezd, október 1-től fogad ügyfeleket, 2005 május 31-ig tudja finanszírozni az ügyfelek ellátását és június 15 után már csak a dokumentációba való betekintés lehetőségét kell biztosítania a szervezetnek. Hacsak nem nyer forrást a program folytatására! Abban az esetben elvileg folyamatos lehetne a szolgáltatás, de van egy puffer zóna, ahol a stáb ugyan elérhető, dolgozik, de nincsen jogbiztonsága a projektnek, mert szokás szerint hosszú hónapokat késnek a szerződés kötéssel, így arra a kérdésre, hogy működik-e a szolgáltatás szeptemberben vagy nem, azt a választ is kaphatjuk, hogy talán. Majd novemberben megmondom, ha….!

A szolgáltatástérkép hosszú távú használata azt is kimutatná, hogy a humán fejlesztő műhelyek kialakításába fektetett adóforintok mekkora arányban bizonyulnak pénzkidobásnak. Mely programokat tudjuk megőrizni, folytatni, és milyen arányban mennek csődbe a megalapított szolgáltatások.

Kiket kívánunk bevonni a hálózatba?

A képzésekre az alábbi szervezetek munkatársait várjuk:

• Munkaügyi Központok és kirendeltségeik munkatársai,
• Családsegítő Központok munkatársai, Teleházak munkatársai,
• Roma Közösségi Házak,
• roma civil szervezetek munkatársai,
• NFT I-es és NFT II-es Operatív Programokból finanszírozott humánszolgáltatásokat megvalósító szervezetek munkatársai,
• Önkormányzatok munkatársai,
• Vállalkozói szövetségek, kamarák munkatársai.
• Teleházak munkatársai

A kiképzett tanácsadók várhatóan szervezetenként minimum 20 ügyfélnél előveszik a tanultakat, és a szolgáltatás térkép segítségével tájékoztatják az ügyfelet arról, hogy milyen más szervezetekhez forduljon segítségét.

Várhatóan a szervezetek 5-10%-a nem használja majd a tanultakat, a maradék 400 hálózati szereplőre vetítve évi 20 eset adja ki a becsült 8-10 ezres létszámot, akik ezt a programot használják majd tájékozódásra.

Az álláskeresők és a tudástársadalom

Hazánkban is lebomlottak azok a jóléti rendszerek, amelyek megadnák a szociális biztonságunkhoz szükséges feltételeket. A teljes foglalkoztatottságot felváltotta a 25-ök közötti legrosszabb foglalkoztatottsági arány, a hatalmas állami lakásvagyonból alig maradt állami kézben valami, az oktatás és az egészségügy sem ingyenes már. Leginkább a nyugdíj rendszer átalakulása mutatja, hogy a rendszer nem oldja meg az egyén biztonságának problematikáját. Aki a saját nyugdíjpénztárába nem halmoz fel tőkét, aki egyoldalúan az állami segítségre apellál, az nem fog ugyan olyan színvonalú nyugdíjas éveket élni, mint amilyet aktív korában élt. A későbbi és a jelenlegi biztonságunkról magunknak kell gondoskodnunk. Rövid ideig támaszkodhatunk csak állami segítségre és ezt a rövid időt fel kell használnunk arra, hogy megújulva, az identitásunkban megerősödve (hely, cél és feladat tudat birtokában) vágjunk neki az életnek.

Az új ember eszmény egy olyan Kelfeljancsi, aki mindig talpra áll! Önmaga gondoskodik magáról. Ha bajba kerül, gyorsan megtalálja az új egyensúlyt és kiegyenesedve megy tovább.

Számtalan olyan szakma van, amelyben folyamatosan figyelni kell a tudásbázis változásait, különben eldobhatjuk a bizonyítványunkat. A villamos mérnöktől a szobafestőig, az orvostól a virágárusig könnyen előfordulhat, hogy ha 4-5 évig nem követjük az eseményeket, olyan új anyagok, eljárások, divatok jelennek meg, amiből ha kimaradunk, nem tudunk elhelyezkedni a szakmában.

Az élethosszig tartó tanulás számtalan szakmában napi kihívássá vált, de rákényszeríthet bennünket a váltásra családi vagy lakóhelyi probléma is. Gondoljunk csak bele, hogy ha 4-éves kiesés kiszoríthat bennünket bizonyos szakmákból, akkor milyen eséllyel indulnak az álláskeresésnek a gyesről visszatérő anyák, vagy azok akiknek a környékén átmeneti 5-10 évre megszűnt az az iparág, amibe beletanult. A rendszerváltás utáni években egyszerre omlott össze az állami építőipar és a lakáshitelezés rendszere. Mit kezdjenek ilyenkor azok, akik még a szomszéd megyékben sem tudnak elhelyezkedni a szakmájukban? Keressék fel a szomszéd országokat?

Az EU-s fejlesztések a szociális intézményrendszer területén ezért előszeretettel céloznak valamilyen pszichoszociális szolgáltatás kiépítésére, amelyek támogatják az egyént az élettervezésben, új célok kitűzésében, új szakma megszerzésében. Gyakran egészen prózai kérdésekről van szó, egyszerűen ha nincs óvoda, akkor hosszabb ideig maradnak otthon az anyák, vagy ha nincs elérhető közelségben munkahely, vagy ha az odajutás drágább mint az ott megszerezhető diszkrecionális jövedelem rész, akkor maradunk otthon.

A szakma, munka, a lakóhely és a párkapcsolati vagy a gyerekneveléssel összefüggő kérdések mind egymással összefüggő, az érzelmeket is alaposan megdolgoztató kérdések. A munkaerőpiacról kiszorult emberek számára kellenek segítők, akik támogatják az egyént, a családot vagy a helyi közösségeket abban, hogy feldolgozzák a problémáikat, célokat tűzzenek ki és megoldásokat találjanak! Az EU csatlakozás óta elindult az ilyen humánszolgáltatások kiépülése, a szolgáltatás térképpel abban akarunk segíteni, hogy a kiépülő szolgáltatásokat könnyebben megtalálják azok, akik változtatni akarnak helyzetükön.

Azok, akik bizalmatlanok az intézményekkel szemben, nehezen kérnek segítséget, nem tájékozódnak el az információk vagy egyszerűen nem elég kitartóak, könnyen lepattannak az első próbálkozás után a segítő intézményekről.

A segítők és az információs társadalom

A rengeteg új szolgáltatás között nehéz eltájékozódni. 2004-ben sorra jelentek meg a különböző pszichoszociális segítségnyújtásra épülő szolgáltatások megszervezését finanszírozó pályázatok. A pályázatok világa az ezzel kapcsolatos fejlesztések számára egy sajátos környezetet teremt, melyben nagyon fontos a procedúrák ismerete. Egy-egy szervezet, aki forrást nyer valamilyen EU-s alapból egy helyi szolgáltatás kiépítésére hosszú hónapok múlva tudja megkezdeni a szolgáltatást, és évek múlva derül ki, hogy egy rövid egy-másfél éves peridusról van-e szó, egy-egy akcióval segítjük az álláskeresőket, vagy folyamatos tevékenység épül ki.

Az EU-s finanszírozással együtt jár egy igen komoly adminisztráció is. Megeshet, hogy egy-egy programba komoly papírokkal kell felvételiznünk. A személyazonosságot igazoló papírokon kívül kérhetik a leszázalékolás közüli papírokat, orvosi papírokat vagy a regisztrált álláskereső státusz igazolását.

A segítők számára olyan szolgáltatás térképet hoztunk létre, amely összegzi a régióban hozzáférhető intézmények szolgáltatásainak tartalmát és a hozzáférési feltételeket.

Milyen igények motiválták a projekt előkészítőit?

A rendszerváltás körüli időszakban a politikai elit a piacgazdaság okozta hátrányokat kompenzáló szociális védőhálóról beszélt. Meglehetősen hamar „elfelejtettük” ezt a fogalmat, és megszokhatták a szociális munkások, a lelki támogatáson túl nem sok intézményes segítséget tudnak nyújtani a rászorulóknak.

Az Uniós csatlakozáskor hazánkban az aktív korú népesség foglalkoztatottsága területén a legkedvezőtlenebb helyzet. A teljes foglalkoztatottságot megkövetelő rendszert olyan sokkterápia követte, amely nyomás tömeges, és az ország nagyobbik részén tartós munkanélküliséget okozott.

Az EU csatlakozás utáni két évben figyelemmel kísértük az EU-s támogatások körüli jelenségeket, kutatásunk a következő ide kötődő jelenségeket tárta fel.

Az Operatív Programok megjelenésével a munkanélküliség kezelésére végre hiánypótló szolgáltatásokat fogalmazhattak meg hazai szervezetek.

A HEFOP 1.1-es intézkedés a Munkaügyi Központoknak végre komoly forrást biztosított, a programokat a helyi igényeknek megfelelően alakíthatták ki. Kialakultak helyi megoldások helyi problémákra, amelyek sokszor párhuzamosan kiépültek egy-egy civil szervezet és a Munkaügyi Központ stábjának kezdeményezésére.

Civil szervezetek is bekapcsolódhattak a helyi szükségletek feltérképezésébe, szolgáltatások alakításába. Előfordulnak párhuzamosságok is, időnként csak abban különbözik az ügyfélnek nyújtott szolgáltatás a HEFOP 1.1-es intézkedésből, vagy a 3.2.2-es intézkedésből, hogy a Munkaügyi Központ a program alatt minimálbért is ad a költségvetéséből, amit a civil szervezet nem tud megtenni.

A munkanélküliek számára nem átlátható, hogy melyik szervezet miben tud segíteni, mikor kap majd segítséget, pontosan mi a célcsoportja az egyes szervezetek projektjeinek, milyen kizáró tényezők vannak, milyen procedúrák során derül ki, hogy a program támogatásában részesül-e az ügyfél, milyen papírokat kell vinnie az ügyfélnek ahhoz, hogy jelentkezzen az egyes projektekbe?

Az EU-s támogatásokkal járó procedúrák szintén megnehezítették a tájékozódást. A közbeszerzési procedúrák miatt gyakran előfordul, hogy hónapokig nem lehet tudni, hogy a Munkaügyi Központ milyen átképzéseket fog meghirdetni, ezek mely településeken lesznek elérhetők stb.

A Munkaügyi Központok információs stábja a teleházakéhoz hasonlóan egy-két főből álló szervezeti részleggé zsugorodott. Az egy-két főből álló intézményesült mikrovállalkozások életvilágára jellemző, hogy a 8 órás nyitva tartás is a családi élettől elvett idő rovására megszervezhető

Programunk ezért olyan e-learning tananyag kifejlesztésére és elterjesztésére vállalkozik, amely rendszerezi a létrejövő szolgáltatásokat, régiónként gondoskodik arról, hogy a munkanélküliekkel érintkező szociális munkások megismerjék és használják ezt a szolgáltatás térképet az ügyfelek tájékoztatására.

Az EU-s pénzek megjelenése után nyilvánvalóan megjelentek azok a források, amelyek együttműködésre késztetnek helyi szereplőket. A LEADER közösségfejlesztési folyamat számos település állami, civil és gazdasági szervezetit hozza együttműködési helyzetekbe, az EQUAL kísérleti programjai ágazati vagy régiós konzorciumokat vártak, a foglalkoztatási paktumokban gazdasági szereplők, egyetemekkel civil és állami szereplőkkel dolgoznak együtt. A Munkaügyi Központok megnövekedett forrásaikkal több vállalkozót és több képző intézményt tudtak bevonni a foglalkoztatás bővítéséhez kötődő tevékenységbe. Interjút készítettünk egy munkaügyi kirendeltség vezetőjével, aki arról számolt be, hogy a HEFOP 1.1-es intézkedésben betervezett forrásokra, amelyek a helyi vállalkozásoknak 3-4 új alkalmazott felvétele esetén támogatást biztosítanak. Erre a támogatásra nem akadt helyi pályázó. Ha a térségben létezne olyan információs csatorna, amely tájékoztatja a munkaerő bővítésben gondolkodó szervezeteket a lehetőségeikről, biztosan akadt volna pályázó erre a lehetőségre.

Az EU-s pályázatok körül számos szolgáltató szervezet alakított ki szolgáltatásokat.

A munkahely teremtést érintő NFT II-es pályázati lehetőségekről és a projektek előkészítését támogató humánszolgáltatásokról külön listát vezetünk majd, hogy támogassuk a helyi munkahelyteremtő kezdeményezéseket.

A PEA abban támogatta a pályázó civil szervezeteket, hogy eligazodjanak az EU-s pályázatírási logikában. A Promei Kht. LEADER programokhoz nyújtott képzéseket, az OFA ROP hálózat és az ESZA Kht. Fejlesztési Ügynökség hálózatai a pályázóknak nyújtottak valamilyen segítséget. az ISZCSM a civil pályázók számára meghirdette a Strukturális Alapok Felkészítő Tréningjét, kialakult az AVOP Tanácsadó Szolgálat stb. Ezek a szervezetek kb. 20-30 milliárd Ft-ot költöttek a hasonló tevékenységekre, ez jelzi, hogy mennyire fontos területről van szó.